boldogtalan blog, blogger - internetes napló

Boldogtalan

  Semmilyen az életem.

Naptár 2006. November 26.
« OktóberDecember »
H K Sz Cs P Sz V
    1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30      
< 2005 2006. November 2007 >
A blogon Keresés
Blog
Az életem
Utolsó bejegyzés: 2006.11.26. 21:06
Megtekintve: 4992
Komment (hozzászólás): 0
Blog TOP 20
1. Professional pro Blog 1543466
2. Playboys Blog 792656
3. Kárpátia Blog 306781
4. Balázs Pali Blog 234173
5. Márti Blog 214605
6. Kakashi Blog 200254
7. Ismerős Arcok Blog 169179
8. Krinya Blog 167809
9. Bon Jovi Blog 165943
10. Ossián Blog 145204
11. Edda Művek Blog 134226
12. Pokémon Go Blog 127475
13. Szabó Dávid Blog 124757
14. Leona Blog 118767
15. Republic együttes Blog 112108
16. Chrys Blog 100271
17. Bikini együttes Blog 98031
18. Kenny Blog 88004
19. kinga Blog 77427
20. Hello Blog 73283
 2006. November 26. 21:06  Az életem
Megtekintve 4992 .

Az életem

Nagyon boldogtalan vagyok, de nem tudom kinek elmondani a bajomat, ezért kezdtem írni ezt a blogot.

Igazából nem is akarom, hogy mások olvassák, csak egyszerűen ANNYIRA egyedül vagyok, hogy nincs más, hogy megkönnyebbüljön a lelkem, csak ez. Lehet, hogy ez a bejegyzés lesz az első bejegyzésem és az utolsó is, szóval nem tervezek nagy karriert magamnak, mint bloggernek, egyszerűen csak utat kell engednem a bennem dúló érzéseknek, és nem találtam más módot. Magyarul; teljesen hidegen hagy, hogy olvassa-e majd valaki ezt az írásom, nem azért készült, csak mert egyedüllétemben nem tudok kihez fordulni, na!

Szóval tíz éve nős vagyok, van két gyermekem, akiket iszonyatosan szeretek, nélkülük nem tudnám az életemet elképzelni, és ez nemcsak szó, én valóban így is érzek. Talán azért, mert az én gyermekkorom nem volt boldog, tele volt flusztrációval, a vérszerinti apám, mikor anyám terhes lett tőle, ezt megtudva lelépett, úgyhogy engem nem várt senki, nem találgatott, hogy vajon fiú leszek-é vagy lány, lesz-é hajam, és hány kilo leszek majd... Nem rendezgették előre a babakelengyét, a babaszobát... egy olyan kisvárosban, ahol születtem és a mai napig is élek, bizony a '70-es évek közepén nagy szégyen volt, ha házasságon kivül egy lány "úgy" maradt. Szóval, épp hogy nem vetettek el, de biztos nem szerettek. Hónapokig zajló apasági vizsgálatok következtek a születésem után, hogy bebizonyítsa anyám, hogy valóban az a köcsög az apám, aki elvette anyám szüzességét is. Mondanom sem kell, azóta is rosszul vagyok, ha vért vesznek tőlem. Mindig le szoktak fektetni a nővérkék, hogy össze ne essek, már ha rá tudnak venni, hogy hagyjam magam. A vérszerinti apámat a mai napig nem ismerem, nem is vagyok rá kiváncsi... Hogy hogyan tudtam meg, hogy a nevelőapám nem az igazi, az külön történet, egyenlőre elég legyen annyi, hogy 10 évesen az iskolában történt.

Aztán anyám férjhez ment, mikor én olyan két és fél éves lehettem, született egy öcsém, mondanom sem kell, hogy légüres térbe kerültem... Nem nagyon szerettek, sokszor megaláztak, mindig azt hallottam, hogy nem lesz belőlem semmi, meghogy nekem nem lesz egy barátom sem, volt olyan, hogy a földön olvastam, mikor a mostohaapám belémrugott. Igaz, hogy 10 éves koromban a nevére vett, de igazi szeretetet sem tőle, sem anyámtól nem kaptam, tesómmal bezzeg mindig el voltak ragadtatva. De sokszor néztem őket különállóként a fal mellől, mikor nevettek, vagy társasjátékoztak..., ha véletlenül engem is bevettek maguk közé, mindig úgy játszottak, hogy öcsém legyen a győztes, én veszítsek. Karácsonykor, amit én szerettem volna kapni, azt tesóm kapta, én meg valami kisebb dolognak örülhettem. Jó tanuló voltam, de mindenáron szakmunkásnak akartak taníttatni, csak az osztályfőnököm nyomására mehettem technikumba, de azt elvégezve rögtön dolgoznom kellett, igaz, hogy segédmunkásként, de az nekik nem számított. Szerintetek tesómat lediplomáztatták? Na, vegyetek lottót...! A véleményemet nem hallgatták meg soha, esténként vacsoránál a szokásos számonkérések közben ismertem meg, milyen keserű a visszafolytott és lenyelt könny. Kamaszkoromban verseket és naplót kezdtem írni, azt KIKUTATTÁK és számonkértek, és kinevettek és megaláztak.

Amit ki akartam ebből hozni, az az, hogy én még kisgyermekként megfogadtam, én soha nem hagyom el a gyermekeimet, egyenrangúként kezelem őket magammal, mindig meghallgatom a véleményüket, és nem kötöm feltételekhez a szeretetem.

Amikor megnősültem, hozzáteszem én nem tudtam milyen a szerelem, mindig csodálkoztam rajta, amikor arról hallottam, hogy micsoda extatikus érzés, milyen remegést és boldogságot okoz, szóval, mikor megnősültem, megfogadtam, én -bármi lesz is- nem hagyom el a családomat.

Most nem írok többet, mert... mert... szóval egy picit elkeseredtem, de az tuti, hogy be fogom fejezni, ha nem ma, akkor holnap.
Megosztás

Nincsenek hozzászólások!
Óra
Az én Profilom
név Név
Születés
email
MSN MSN
ICQ
ICQ
yahoo Yahoo
film
Film
zene Zene
könyv Könyv
Nap mondása
"Az egyetlen igazi hiba az, amiből semmit nem tanulunk."
\John Powell\
Admin
Belépés
Legyen saját blogod !
Regisztráció
Jelenleg 274 Regisztrált Blog
Keresők
Reklám-Csere Kereső
Google
Blog Partner
Álom Rendezvényszervezés
HQ Web
Reklám-Csere
Randi START
Server Data Hosting
Webcim.info
Videók TOP


Semmilyen az életem.
boldogtalan rss boldogtalan sitemap boldogtalan auto ping blogpipe
Buy Websites For Sale - Sell Domains

webcim.info Google Backlinks - SEO
Minden jog fenntartva - MIDNI 2005-2018 - internetes napló - blogger (problog)
professional pro blog - online free blogger - internetes napló - weblog - blogírás - video
vagyok bejegyzés els boldogtalan blogger blog bejegyzésem nem lehet ez nincs hogy lelkem lesz egyszer csak egyedül 369en annyira más

Betöltési Idő : 0,042867 sec. Oldalletöltés :22462
pagepeeker